HNEGréta

'' az ágyamon feküdtem, és a plafont bámultam. Annyira hihetetlennek tünt ez az egész. Nem olyan rég még leakartam mondani Heliodorról Nina miatt, most meg azon kapom magam, hogy ahelyett, hogy elvesztettem volna megszereztem. Ez szörnyű dolog tőlem. Megszegtem a magamnak tett igéretemet, és ez bün. Az az igazság, hogy soha életemben nem próbáltam hazudni saját magamnak, és most odajutottam, hogy mindent megtettem azért, hogy máshogy lássam a világot, és megváltoztassam a nézetemet. És mindezt azért mert őrülten belezúgtam a világ legszexisebb pasijába…alig hiszem el. Lehet, hogy bevallottam neki mit érzek iránta, de ez még távolról sem azt jelenti, hogy már az enyém. Egyenlőre, csak  a lehetőséget kináltam fel, hogy megnyerhetem, és hogy ő engem választhat-ha akar-, ennek még nincs vége, ami azt illeti csak most kezdődik. A tegnap a parton beadtam a derekam, és hagytam, hogy megcsókoljon, mert nem hagyott más választást, magamat abból már kimenteni nem tudtam, az volt a...

" A zene elhallgat. –Jól van srácok!–kiállt fel a Dj.–Ideje témát váltani. Mit szólnátok egy kis lágy romantikára?–A tömeg örjöng, és fütyül.–Benne vagytok?! Nagyszerű! Akkor megkérem a szerelmes párokat, hogy foglalják el a szinpadot, mert eljött az ő idejük! Hajrá!–közben elindult a következő szám. Páran megrohamozzák a kaját, a tánctér kicsit kiürült. Nem maradtak sokan, de egy-egy szerelmes diák, azért lassan-lassan visszaszálingózik. A diszkósok mohón kapkodják a pogácsát, édes tésztát, üditőt. –Táncolunk?–kérdezi hirtelen Heliodor, és amikor felé fordulok, látom, hogy talpon van, és felém nyújtja a bal kezét. Édesen, hipnotizálva nézt rám. Meleg pillantásától forróság száguld végig az ereimben, a gyomrom összeszorul, és a szivem feldübörög. Rémülten nézek rá. –Mi az? Még sosem táncoltál?– Heliodor gyönyörű arcára csalódottság, és szomorúság ül ki. –Az az igazság, hogy én nem…–kezdem. –Nem baj! Ne félj! Amíg én vagyok a partnered nem esik bántodásod, és ...

‚ 9. ƒ Váratlan "–Beszélhetnék veled ?–fordúltam oda hozzá angol óra után, csütörtök délben. Az ölemben cipeltem a könyveimet, kissé hülyén is éreztem magam, nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de nem birom magamba tartani, állandóan arra a sötéthajú fiura gondolok az erdőből, s úgy érzem megőrjit. Mintha egy láthatatlan kést szurkálnának bennem ami nem ejt látható sebet, de felhasit belülről. Hangom hallatára Heliodor lassan megfordult s várakozásteljesen nézett rám. –Parancsolsz? –Mondd el az igazat. Áruld el... Láttam rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet. Hosszan nézett rám, mintha abban reménykedett volna, hogy meggondolom magam és el megyek, de eszem ágában sincs. Minden áron tudni akartam az igazat. Biztos voltam benne, hogy valami fontosat hallgat el. –Már elmondtam. Miért nem tudod ezt abbahagyni? Miért érdekel annyira? Miért nem elég, hogy tudod én voltam? –Megölted a vámpirt, Heliodor. Megmentettél! Ráadásul pont akkor kerültél oda amikor épp s...

‚ 7 ƒ A megmentő ''Egész  hétvégén nyugtalan voltam . Anyu beszélt Heliodor nagynénjével, azt mondta, hogy legyek nyugodt, beszél majd Heliodorral. De ettől nem lettem jobban. Folyton gyötört a lelkiismeret, hogy megbántottam. Szerettem volna beszélni vele, megmondani, hogy sajnálom, de nem tudtam a számát. Vasárnap délután elég meleg volt, és nagyon untam már  a házban ülni, ezért úgy döntöttem, hogy megyek egy kicsit bringázni. Ez jó ötletnek tűnt  mert igy ki is szellőztethetem a fejem. Amióta visszaköltöztünk ide nem nagyon jártam a levegőn. Nem gondoltam át, hogy merre menjek, csak tekertem, és tekertem, és a végén az erdő szélén kötöttem ki. Nem nagyon látszott, hogy itt az ősz, a fákon a levelek alig kezdtek sárgulni. Még minden zöld szinpompában ragyogott. A nap lassan-lassan lezdett lemenni, és a zöld rengeteg között imitt-amott arany szinű fátyol lebegett. Gyönyörű volt. A fő ösvényen tovább bringáztam be a rengetegbe, hallgattam a madarak nagy csicser...