HNEGréta

A gyermek a szobájában ült, az asztalánál, elgondolkodva nézett ki az ablakon. Nézte, ahogy a nagy, fehér hópelyhek táncolva kavarognak a hideg szélben, s lágy, vakító takaróval hintik be az udvart...az egész várost. Itt a tél, már csak pár nap, s itt az év legnagyobb ünnepe...a Szeretet Ünnepe: a Karácsony. Mindig is szerette az évnek ezt az időszakát. Nem csak a Fa, a díszek, a hó, és a diósbejgli illata miatt, mely bejárta a házat...-Igazából sosem tudta megmagyarázni ezt a furcsa érzést, de ilyenkor egész testét, lényét, lelkét átjárta ez a különleges izgalom, a várakozás, s néha- néha szomorkásan, elgondolkodva ült szobájában, miután a tanulással megvolt. Nem volt már olyan kicsi, tizenkét esztendős létére azt is tudta, már, hogy a Karácsony mögött milyen gyönyörű mese rejtőzik. Sokat hallott már a Bethelemi kisgyermekről, a pásztorokról, az újjongó angyal seregről, akik Istent dicsőitették és a betlehemi három királyról, akik meglátogatták a kis Jézust a jászolban azon...

Titkos segélykérés A vár amiben Izor élt, inkább hasonlított egy ősrégi kísértet kastélyhoz, mint egy modern, tisztán tartott villához–mintha csak egy kétszáz éves gótikus regény lapjairól bukkant volna elő... Bár elég nyájasan beszélt velem, rettentően féltem tőle. Már sajnos volt lehetőségem megtapasztalni erejét, mely nagyban emlékeztetett a nagybátyjára, s gondolatban már előre el kellett vetnem néhány menekülési ötletet. Ha ilyesmin törném a fejem, ő lenne  az első, aki mindent hallani fog, s akkor nekem befellegzett... Izor úgy vezetett végig az ősrégi dohos, homályos folyosón, mint egy rabot. –Amíg nem sikerül megoldanunk a problémát, addig itt lesz a lakhelyed.–mondta, s odavezetett egy nagy, ódivatú, gótikus elemekkel borított vasajtóhoz. Előhúzta a kulcsot a zsebéből, majd kinyitotta a recsegő ajtót. Kissé sötét volt bent, gyertyákon, mécseseken, a kandalló tüzén kívül nem volt más fényforrás a helyiségben. A szoba tágas volt ugyan, de felettébb elhanyagolt. Do...